Kvasz András (Békéscsaba, 1883. november 21. – Budapest, 1974. január 27.) pilóta, repülőgépszerelő, a magyar aviatika úttörője.

Eredetileg kovácsmester volt, majd technológusi szakképesítést szerzett esti tanfolyamokon. Ezután Budapesten kerékpár- és motorjavító műhelyt nyitott. 1910-től foglalkozott repüléssel: a Rákosmezőn repült. 1911-ben a Rákosmező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Sacellary György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. A sikert követően országszerte repüléseket hajtott végre 1911–1914 között. A Magyarország 70 helységében végzett bemutató repülésével nagyban hozzájárult a repülés népszerűsítéséhez. Így például 1914. július 21-én szállt le egy nyitrai mezőn a Kvasz András vezette első motoros repülőgép. (Nyitrán rövidesen repülőtér létesült, ahová azután egy felderítő századot és egy vadász ezredet telepítettek.) Az első világháborúban pilótaként harcolt, gépével együtt fogságba esett. A Tanácsköztársaság alatti szerepe miatt később eljárást indítottak ellene. 1924-től a Mátyásföldi repülőtéren dolgozott előbb szerelőként, majd portásként. 1949-ben mint a békéscsabai repülőtér gondnoka vonult nyugállományba.

    * A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) kitüntetése (1953)
    * A postaügyi miniszter kitüntetései (1969 és 1973).