Zsadányi  és törökszentmiklósi Almásy László (Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.) utazó, Afrika-kutató, felfedező.

Miután az olaszok 1940-ben vereséget szenvedtek, a németek  olyan segítséget akartak, aki jól ismeri a sivatagot. Almásyt találták a legmegfelelőbbnek erre a szerepre, hiszen ismeretei mellett kapcsolatokkal is rendelkezett. Almásy ekkor a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot a magyar légierőnél. 1941 február 8-án a német hadsereghez vezényelték, és tartalékos tisztként az Rommel által vezetett Afrika Korpshoz  került, ahol nagy távolságú sivatagi felderítőként szolgált. Néhány hónapos kiképzés után Heinkel és Junkers gépekre szerzett jogosítványt. Az ő nevéhez fűződik a Salaam-művelet, melynek célja az volt, hogy két német hírszerzőt (Johann Eppler és Hans Gerd Sandstede) az angol vonalak mögé, Asiutba juttassa, egy 5600 km hosszú víz nélküli úton. Mivel az angolok megfejtették a németek által használt rejtjeleket, folyton a német felderítőcsoport nyomában voltak. Almásy többször mentette meg a műveletet. A magára hagyott angol autók benzinével pótolta a csapatnak hiányzó üzemanyagot. A benzin helyére homok tett, hogy az angolok autója lerobbanjon. Mindezt a legnagyobb körültekintéssel vitte véghez, a tartályba nem jutott homokot gondosan letörölte, arra is vigyázott, hogy ne ugyanannyi homok kerüljön az autókba, hogy ne egyszerre menjenek tönkre. A kalandos útról Rommel seregénél Líbiában című könyvében ír. Tetteiért a Vaskereszt kitüntetésben részesült.

Budapestre  visszatérve szerepet vállalt az üldözött zsidók  mentésében. Budapesti, Horthy Miklós úti lakásában, 1944 novemberében több üldözött zsidónak is menedéket nyújtott. Többek között Fuchs Jenő olimpiai bajnok fiát, Györgyöt is rejtegette. A német seregben kapott egyenruhát és kitüntetéseit (első- és a másodosztályú vaskereszt) viselve többször elzavarta a razziázó nyilasokat.

A háború után Almásyt többször is letartóztatták, háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolták (többek között a Rommel seregénél Líbiában című könyvét fasiszta propagandának nevezik), és kegyetlenül bántalmazták, kínvallatták. A Rommel melletti szolgálatot elismerte, de a háborús bűnöket tagadta. Végül Germanus Gyula vallomásának köszönhetően mentették fel. A per 1946 februárjától egészen novemberig húzódott.

1947-ben újra letartóztatták, ekkor Faruk király unokaöccse közbenjárására szabadult ki. Lakását is elvesztette, menekülnie kellett, először Bécsbe, majd Triesztbe menekült, ahol Valderano herceg, a brit különleges alakulatok ezredese révén felkerül a Kairóba tartó gépre.

Kairó Zamalek nevű városrészében élt és sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését. 1949-ben Párizsba Kairóba repül, mindössze két leszállással. Több kísérletet tett II. Kambüszész elveszett seregének felkutatására (leginkább ezért vállalta el a német hadsereg felkérését 1941-ben).

1951-ben Autókat Vitt Ausztriába javításra, útja során súlyosan megbetegedett amőbás vérhastól szenvedve került a Sazburgi Wehrle Szanatóriumba, ahol Viktor Wehrle professzor műtötte meg. Májában kialakult tályogok és egyéb károsodások végül életét követelték és 1951. március 22-én szenvedések után halt meg a szanatóriumban. Holttestét a salzburgi Kommunalfriedhof 75. parcellájának 4. sorának 2. számú sírhelyében helyezték örök nyugalomra.

Sírhelyén a magyar Aviatikai alapítvány és a Magyar Repülőszövetség 1994-ben márvány síremléket emelt.

Fennmaradt az 1929-es expedícióról forgatott némafilm az igazi Almásyról, melyet az Angol beteg premierjével egy időben mutattak be.