A Berijev Be–10 vagy M–10 (NATO-kdja: Mallow) a taganrogi Berijev Tervezirodban (OKB–49) Georgij Berijev vezetsvel az 1950-es vek kzepn kifejlesztett repl csnak. jdonsgnak szmtott a repl csnakba ptett gzturbins sugrhajtm s az ersen nyilazott szrny.
Az OKB–49 terveziroda 1953-ban kapott megbzst a vdelmi minisztriumtl egy tengeri jrrzsre alkalmas, tengeralattjrk elleni fegyverekkel felszerelt sugrhajts hidropln kifejlesztsre, amelyhez a korbban tervezett, szintn sugrhajts R–1 hidropln tapasztalatait is felhasznltk. 1955-ben mr elkezdtk a prototpus ptst. A Be–10, illetve M–10 gyri tpusjelzst kapott replgp 1956. jnius 20-n emelkedett elszr a levegbe. A nyilvnossg eltt csak az 1961-es tusini lgipardn mutatkozott be a replgp. A replgp azonban nem bizonyult sikeres konstrukcinak. A tl alacsonyan lv hajtmvekbe ers hullmzs esetn s nagyobb szlnl knnyen kerlhetett vz, s az zemeltetse is nehzkesnek bizonyult. 1957–1960 kztt a taganrogi replgpgyrban tbb mint 60 pldnyt ksztettek a tpusbl, de nem rendszerestettk a Szovjet Haditengerszetnl. A megptett gpeket 1963-ig zemeltettk. Terveztk a Be–10N raktahordoz vltozat kifejlesztst is, de erre vgl nem kerlt sor. A Be–10 helyett a sokkal megbzhatbb, lgcsavaros gzturbinval felszerelt Be–12-t rendszerestettk nagyobb mennyisgben. A Be–10 hidroplnnal 1961-ben tbb magassgi s sebessgi vilgrekdordot is fellltottak.
A replgp teljesen fmpts. Trzse a vzrl trtn zemels rdekben csnak-kialakts, de szrazfldi zemelshez a trzsbe behzhat futmvekkel is ellttk. Ersen, 50 fokban nyilazott szrnyai negatv V-belltsak. A szrnyak vgn kismret tmaszt sz biztostotta vzen a replgp stabilitst. A kt darab Ljulka AL–7PB gzturbins sugrhajtmvet a szrnytben helyeztk el. nvdelmi fegyverknt a trzs farokrszbe forgathat toronyban 2 db 23 mm-es NR–23 radarvezrls gpgyt ptettek be. A tengeralattjrk elleni fegyverzetet a szrnyak al s a trzsben kialaktott bombatrbe lehetett fggeszteni. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
