A Pearl Harbor-i csatában 1941. december 7-én a Nagumo Csúicsi tengernagy  vezette japán flotta megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbor-i (Hawaii-szigetek) támaszpontját.

Japán  1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az Egyesült Államok elleni háborút. Vezetői úgy vélték, elegendő nyersanyaga van felhalmozva Japánnak ahhoz, hogy folytassák a háborút Kínával, dél felé elfoglalják az európai országok gyarmatait, és közben megküzdjenek az USA-val is. Az elfoglalt területek pedig biztosítják a további háború anyagszükségleteit.

Az USA nem nézte jó szemmel Japán hódító politikáját, ezért zárolta az országban lévő japán vagyont, és fokozatosan megszüntette a kereskedelmet Japánnal.

Jamamoto Iszoroku tengernagy tervezte meg a Pearl Harbor elleni támadást. A részleteket Genda Minoru dolgozta ki Fucsida Micuo parancsok segítségével.

Az 1. japán flotta – amely hat repülőgép-hordozóból (Akagi, Hirjú, Kaga, Szórjú, Sókaku, Dzuikaku), 2 csatahajóból (Hiei és Kirisima), 2 nehéz- és 1 könnyűcirkálóból, 9 rombolóból, 3 tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt – 1941. november 26.-án indult el a Kuril-szigetektől. A flotta előtt pár tengeralattjáró haladt, melyek zsebtengeralattjárókat hordoztak. Ezeknek a mini tengeralattjáróknak kellett behatolniuk Pearl Harbor kikötőjébe. A leleplezés elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvő útvonalat választott a flottának. Észak felől megkerülték a Midway-szigeteket, és így északról közelítették meg Hawaiit. 1941. októberében a Taiyo Maru  óceánjáró kísérletképpen végigment a tervezett útvonalon, és útközben egyetlen hajóval sem találkozott. A támadást úgy időzítették,hogy az amerikaiaknak a lehető legnagyobb meglepetést okzzák. Az okozott kár csaknem 90%-a az első tíz percben keletkezett. Félórányi mészárlás és zűrzavar után a japán gépek eltűntek az égről.