1952-ben az Air France az egész operatív és technikai részlegét áthelyezte a Párizs déli részén újonnan épült Párizs-Orlyi repülőtér déli termináljába. Addigra a hálózat tovább növekedett, hossza elérte a 250 000 kilométert.

Az Air France vásárolt az első sugárhajtású utasszállítóból, a tragikusan rövid karriert befutott első sorozatú de Havilland Cometből, de mellette Vickers Viscount turbólégcsavaros gépeket is üzemeltetett. 1953. szeptember 26-án a francia kormány határozata szerint az Air France-nak meg kellett osztania a hosszútávú útvonalat az újonnan megalapított magántulajdonú légitársaságokkal.

1960. február 23-án a francia kormány az Air France belföldi monopóliumát az Air Internek adta át. A belföldi hálózat elvesztéséért cserébe az Air France kisebbségi részesedéshez juthatott az Air Interben. Másnap az Air France-nak az afrikai útvonalain is osztoznia kellett, ezúttal az Air Afrique-kal és az UAT-vel. Az Air France a Sud Aviation Caravelle-lel és a Boeing 707-essel az 1960-as évektől kezdett folyamatosan sugárhajtású gépeket üzemeltetni. Az új gépeknek köszönhetően egyes útvonalakon a repülési idő a korábbi felére zsugorodott, az utasok pedig nagyobb kényelemben utazhattak.. Az Air France szintén az elsők között vásárolt be a Boeing 747-esből, amely típus egyik legnagyobb üzmeletetőjévé vált.
Az Air France egyik Caravelle utasszállítója Algírban, 1963.

1963. február elsején az Air France és a magán légitársaságok között a francia kormány hivatalosan is felosztotta az útvonalakat. Az Air France kivonult nyugat-Afrikából (kivéve Szenegált), közép-Afrikából (kivéve Burundit és Ruandát), dél-Afrikából, észak-Afrikában Líbiából, a Közel-Keleten Bahreinből és Ománból, dél-Ázsiában Sri Lankából (akkor még Ceylon), délkelet-Ázsiában Indonéziából, Malajziából, és Szingapúrból, valamint Ausztráliából, Új-Zélandról, Új-Kaledóniából és Tahitiről. Ezeket az útvonalakat az UTA kapta meg, ahogy a Japán–Új-Kaledónia, a Japán–Új-Zéland, a Dél-Afrika–Réunion és a Los Angeles–Tahiti útvonalakat is.

1974-től kezdve az Air France elkezdte a járatait áthelyezni a Párizs északi részén újonnan épült Charles de Gaulle repülőtérre. Az 1980-as évek elejére már csak néhány célállomásra indítottak járatokat az Orly-ról: Korzika, Martinique, Guadeloupe, Francia Guyana, Réunion, Kelet-Európa (a Szovjetunió kivételével), Dél-Európa (Görögország és Olaszország kivételével), valamint napi egy New York-i járatot. 1974-ben az Air France lett az első légitársaság, amelyik az új Airbus A300-at üzemeltette.