Amint a kabinajtó bezáródott, az utasok elfoglalták helyeiket, elhelyezték csomagjaikat és bekapcsolták biztonsági öveiket, megkezdődhet a repülőgép gurulása, a kifutópálya megközelítése. Ez az idő a repülőtértől, a gép parkolási helyétől és forgalomtól függően hosszú is lehet, ezért a biztonsági bemutatót sokszor már a guruló gépen tartja meg a személyzet.
A várakozó repülőgépeket különleges kiszolgáló járművek, úgynevezett push-back kocsik tolják hátra, mivel a repülőgépek önerejükből nem tudnak hátrafelé menni. A pilóták ezalatt az idő alatt indítják be a hajtóműveket és kezdik meg a felszálláshoz szükséges beállítások elvégzését.

Felszállás előtt az utaskísérők még egyszer ellenőrzik a kabin állapotát, majd a kapitány utasítására ők is elfoglalják helyeiket, a fedélzet elején és hátulján. Ha a gép megkapja a felszállási engedélyt, a fedélzeti fények elhalványulnak, a repülőgép kigurul a felszálló pályára és megkezdődik az utazás. A pilóták felgyorsítják a repülőgépet, majd a megfelelő sebesség elérése után lassan felemelik a gép orrát és elkezdik a kezdetben meredek emelkedést.

Az európai útvonalakon gyakran közlekedő, rövid és közép hatótávolságú repülőgépeknek (pl. Boeing 737-es, Airbus 320-as) megközelítőleg 260 km/h a felszállósebessége és sokszor több, mint 130 méter/perc sebességgel is emelkednek.

A szükséges fordulók elvégzése után egyre kevésbé meredeken emelkedik tovább a gép, amíg végül szinte észrevehetetlenül eléri a legtöbbször 10 000 méter körüli utazómagasságot. Itt, ahol a ritka levegőnek köszönhetően jóval kisebb a légellenállás amit a földön, éri el az ideális 800-900 km/h utazósebességet.