A fekete dobozok mai formáját és felépítését egy európai  szervezet, az European Organisation for Civil Aviation Equipment  határozza meg, az általuk kiadott EUROCAE ED-112 számú szabályzatban. Ez a dokumentum határozza meg azokat minimális feltételeket amelyeket egy fedélzeti adatrögzítő egységnek teljesítenie kell. Az Amerikai Egyesült Államokban illetékes FAA (Federal Aviation Administration) szintén ugyanezeket az irányelveket követi, mindemellett még sok más ország illetékes repülésügyi hivatala is elfogadta. Ezek szerint a szabályzatnak megfelelő fekete doboznak el kell tudnia viselni 3400 g (33 km/s²) gyorsulást  6,5 ms ideig. Ez az erőhatás megfelel egy 270 csomóval (486 km/h) érkező és kb. 5 méter alatt nullára megálló lassulásnak. Ezek mellett meghatározott még a tűzállóság mértéke alacsony és magas égéshőmérsékletű közegben, vízállóság nagynyomású közegben (tengerfenék), és egyéb folyadékok hatásainak elviselése is. A modern felépítésű fekete doboz a korszerű repülőgépek fedélzeti adatbuszához csatlakozik, és minden fontos adatot rögzít. Manapság már ide értendő a kormányok és kapcsolók helyzete, és a részletes hajtómű- és üzemanyagrendszer-adatok is, természetesen tizedmásodperc pontos időbélyeggel megjelölve. 2002-ig csak minimum 29 paraméter rögzítése volt kötelező, de ezt követően már 88 rendszerjellemzőt kellett előírásszerűen tárolni, ám ettől fölfelé el szabad térni, így van olyan rendszer is, amely igen részletes adathalmazt képes tárolni sok-sok paraméter egyidejű figyelésével. Általánosan kb. negyedmásodpercenként történik egy rögzítési ciklus, de a rendszer gyorsabb mintavételre is képes, amennyiben azt az adatok változásának mértéke megkívánja. A legtöbb fekete doboz 25 órányi adatot képes rögzíteni folyamatos módon, tehát 25 óra után a legkorábbi adatok felülíródnak az újabbakkal. Ez a képesség egy új felhasználási módot is megteremtett, hiszen nemcsak katasztrófa esetén használhatók az adatok, hanem a repülések után végzett elemzéssel hosszútávon gazdaságosabbá tehető egy adott gép üzemeltetése, illetve fény derülhet a személyzet hibáira is, amely esetleg súlyosabb esetben akár katasztrófához is vezethetett volna. A fekete dobozt a gép farokrészében szokás elhelyezni, mivel zuhanás esetén így az egész géptest mint törési zóna tompítja az ütközés erejét. Emellett a korszerű fekete doboz rendkívül erős külső borítást kap, többnyire titánból. Sajnos még így is megeshet, hogy az adatrögzítő darabokra szakad egy baleset során vagy nem találják meg az óceán fenekén. A könnyebb megtalálhatóságot segítendő, az újabb típusok rádiójel  sugárzásával vagy vízalatti szonárjelekkel hívják fel magukra a figyelmet. Létezik egy olyan megoldás is, amikor a fekete dobozt úgy rögzítik a repülőgépben, hogy egy esetleges zuhanás esetén a saját tehetetlenségénél  fogva kiszakadjon a gépből és messzebbre repülve adja le a mozgási energiáját.